Előszó

"Az életben az ember megbán bizonyos dolgokat, amiket később sajnos nem tud kijavítani. Az emberek sok olyan dolgot követnek el, amikre egyáltalán nem büszkék, de sajnos attól függetlenül még kénytelenek véghezvinni a parancsokat, utasításokat, mert az élet nem úgy működik, hogy csak gondolunk egyet és kilépünk bizonyos "klubokból". Sajnos ez nem olyan egyszerű..."

 Ezzel a gondolattal szeretném kezdeni a bevezetőmet. A nevem Shay és én vagyok az értelmi szerzője ennek a műnek. Nem tehetek róla, de eszméletlenül romantikus alkat vagyok és szeretem a jó kis szaftos történeteket, amilyent most is készülök megalkotni. És hogy ne csak általánosságokban beszéljek, szeretnélek rávezetni titeket ennek a "műnek" a mibenlétére, a történetére és a miértjére.

 Először is azzal kezdeném, hogy már számtalan történetet írtam a legkülönfélébb témákban, de egyiket sem folytattam túl sokáig. Hiba lenne azt mondanom, hogy ezt biztosan befejezem majd, így inkább csak azt ígérem, hogy igyekszem kihozni magamból a maximumot. A történetet azért kezdtem el írni, mert késztetést éreztem valaminek a megalkotására. Hihetetlen, de ennyi idő után is még annyi ötletem volt könyveket illetően, hogy az elképesztő. De mint tudjuk, egy könyv megírása nem csak abból áll, hogy gondolkodás nélkül eszeveszetten nekiállunk egy sztorinak és majd lesz, ami lesz alapon belekezdünk egy általunk kitalált világba. Nem, szerintem ez nem így működik. Eme történeten napokon át gondolkodtam, mit hogyan lehetne és végül eljutottam odáig, hogy "papírra vessem". Szerettem volna egy olyan történetet összehozni, ami egy kicsit összeszedettebb és ami eltereli a figyelmem bizonyos dolgokról. Egy egészen egyedi történetet szeretnék írni, amiről nem nagyon szeretnék konkrétumokat elárulni, azért is inkább röviden és tömören fogalmazom meg az általános szinopszist.

 Az alapsztori középpontjában egy 25 éves fiatal nő áll, aki még 17 évesen elvesztette édesanyját és majdnem saját maga is belehalt a történtekbe. Teltek múltak az évek, de valaki ennyi év elteltével sem áll le, küldözgeti a leveleit, amikben arról számol be, hogy mennyire sajnálja a történteket. Elisabeth-nek természetesen vannak tippjei ki lehet a titokzatos levélküldözgető, de nem merne rá megesküdni, hogy igaza is van, ezért inkább nem csinál semmit sem az ügy érdekében, hagyja, hogy a leveleket tovább küldjék számára és mindet az elejétől a végéig elolvassa. A történet elején rögtön egy szomorú esettel indítok, amivel szeretném elérni, hogy minél érdekesebbnek tűnjön számotokra az irományom és természetesen reménykedek benne, hogy elnyeri tetszéseteket!

 Nos, nagyjából ennyi volna az, amit el szeretnék árulni a sztoriról. Ha érdekel a folytatás, akkor szívesen várlak titeket máskor is! A történet új résszel egyébként minden 1-2 héten belül bővül csak, de addig is, remélem izgatottá tudtalak tenni titeket! 

Jó olvasgatást kívánok nektek drágák!
Puszilok mindenkit,

Shay.