Chapter 2

Sziasztok, drágák!

Tudom, hogy kissé elkéstem, de olyan sok dolog történt velem mostanában s így erőm/kedvem sem volt semmihez sem, de most már itt is van a legújabb rész, remélem elnyeri tetszéseteket! 

Puszi,

Shay.

 New York városában mindenki rejtegetett valamit a szomszéd elől. Mindenkinek volt egy titka, amit gondosan rejtegetett is a külső szemlélők elől, amiről jobbnak látta, ha nem tud rajta kívül senki más. Ezek a titkok azonban könnyen egyik szerettünk életébe is kerülhetnek, ha nem vigyázunk eléggé és nem követünk el mindent, hogy az igazságra soha ne derüljön fény. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, még akkor is, ha biztos benne, hogy ő soha nem követett el semmi törvényen kívülit. Ezzel pedig Jackson Lewis is teljes mértékben tisztában volt, aki még egyetemista korában egy igencsak nagy hibát követett el, amit már rettentően szégyell és azt kívánja, bárcsak ne tett volna meg. Azóta a baklövése óta képtelen tovább élni minden bűntudat nélkül az eddigi fényűző életét s az este óta azt kívánja, bárcsak másképp tett volna, de akkor számára a saját életén kívül nem volt elég fontos semmi sem. Így az évek távlatából persze könnyedén átlátja a helyzetet és tisztában van vele, hogy a tettének még súlyos következményei lehetnek, ezért is próbál távolról segíteni annak, akiben a legtöbb kárt okozta.
  -  Jackson, elkészültél már? - Jenin hangja visszhangzott az egész kétemeletes épületben, amely az embert egy kastélyra emlékeztette. Már nem bírt tovább várni a tágas előtérben, így inkább úgy döntött megnézi, hogy élettársa mit művel ilyen sokáig a mosdóban.
  -  Mindjárt kész vagyok, szívem! - Jackson hangja eléggé kiábrándultnak tűnt a kívülállóknak, de ezt Jenin nem volt hajlandó figyelembe venni. Őt csakis a Lewis név mellé járó vagyon érdekelte, amit a család tagjai bizony nem teljesen tisztességes úton szerzett.
  -  Siess, el fogunk késni! - A magassarkú hangja a fürdőszoba túloldaláról hallatszott. Jacks jól tudta, hogyha valami nem a tervek szerint alakul, akkor barátnője tehetetlenségében nekiáll hisztizni, amivel nem ér el semmit sem azon kívül, hogy az idegeire megy a férfinek. - Hallasz? - Jackson Lewis nagy levegőt vett és próbálta lecsillapítani magát, mert nem szeretett volna éppen most jelenetet rendezni. Tudta jól, ha belemenne a nő játszmájába, semmi jó nem sülne ki és megint az történne, mint ami a legutóbb is, amikor véletlenül pezsgő helyett bort hozatott a családi ünnepségre. Azután az eset után aztán hetekig azt hallgathatta, hogy mekkora egy szerencsétlenség és hogy még azt sem tudja, mihez mit illik felszolgálni egy híres-neves családi eseményen.
  -  Elkészültem, ne idegeskedj ennyit! - A férfi kihúzta magát és vetett egy utolsó pillantást még külsejére. Haját oldalra fésülte, mint azt ahogy a régi filmekben látta, fehér zakójához, amelynek a gallérja fekete színben pompázott, tökéletesen illett fehér inge és a hozzá varratott nadrág. Elegánsnak érezte magát ebben az összeállításban, ráadásul ahányszor csak felvette, annyiszor vonzotta magára a csinos hölgyek figyelmét, amitől persze Jenin mindig is kiakadt és egy kicsit irigykedett is a férfira. Mélyen legbelül a nő nem szerette, ha valaki nála jobban néz ki. Mindig is arra törekedett, hogy ő legyen a legjobb és hogy ne legyen senki más hozzá fogható (még a másik nemből sem). Amikor persze rádöbbent, hogy nem ő az egyetlen, akinek szépsége és eleganciája beragyogja az egész napot, akkor természetes módon mindig megpróbálta lebeszélni a másikat a döntéséről. Próbálta az embereket elrondítani olyankor, hogy úgy tűnjön, senki sem ér fel hozzá.
  -  Sietnünk kell... Mit fognak szólni a vendégek, ha már most elkésünk? - Jenin lélegzete azonnal elállt, amint meglátta barátját és élettársát abban a fehér zakóban, amit személy szerint igen csak rühellt. Szerinte egyáltalán nem volt modern fazonú és irritálta, hogy a szín mennyire kiemelte Jackson az átlagostól teljesen eltérő sötétzöld szemét. - Miért ezt vetted fel? Hiszen tudod, mennyire...
  -  Rühelled, tudom! De ehhez volt kedvem és nem fogok átöltözni még a te kedvedért sem! Úgyhogy induljunk... - nem várta meg, hogy Jenin a szavába vágjon. Mély lélegzetet vett majd elindult lefelé a lépcsőn, hogy az aulából rögtön a hatalmas kétszárnyú, nehéz fából készült ajtóhoz mehessen, ami egyenesen az első kertbe vezette az embert. Mint a régi szokásoknak megfelelően, a ház bejáratához is hosszú lépcsősor vezetett, de amint leért, odasietett a hosszú fekete limuzinhoz, amit az apja küldetett utánuk. Beszállt és nem várta meg barátnőjét. Felesleges lett volna udvariaskodnia vele, úgyis csak az érdekek fűzték hozzá a nőt és fordítva. Egy ideig még kibámult az elsötétített ablakon s majd úgy döntött, hogy tölt magának egy pohár pezsgőt, hogy megalapozza jókedvét.

 Az úton Jenin egész végig a férfit méregette, amit persze próbált leplezni kisebb-nagyobb sikerrel. Szúrta a szemét a zakó színe és a legszívesebben fel is pofozta volna érte a mellette pezsgőt kortyolgató úriembert. Ő maga 23 éves volt és az egyik híres főiskolán végezte tanulmányait, Jackson pedig már közeledett a 30-hoz. Majdnem 7 év választotta el őket egymástól, de számukra ez nem tűnt soknak, vagy csak nem beszéltek róla. Még csak 1 éve voltak együtt, de titkon Jenin abban reménykedett, hogy hamarosan megkéri a férfi a kezét és végre egyesülhet a két család. Az esküvő az egész világnak azt üzenné, hogy a két családdal bizony nem érdemes ujjat húzni, mert hatalmas befolyással rendelkeznek és könnyedén beüthetik a bokájukat a családok ellenségei a próbálkozásba.
  -  Megérkeztünk... - hagyta el Jackson száját egy lélegzet kíséretében. Szívesen kocsikázott volna még, de tudta, hogy most nem annak az ideje van.
  -  Menjünk édes... - Jenin kisajátító módon hozzásimult szerelméhez, hogy mindenki lássa, nem szabad préda a férfi, majd kézen fogva besétáltak az emeletes épület belsejébe és várták, hogy megérkezzen a lift, amely egészen a 27. emeletre röpíti majd fel őket. Várakozás közben megjelent Jackson pár barátja, akik szívélyesen köszöntötték őket és akik teljesen elvonták a férfi figyelmét, aki kimondhatatlanul örült jelenlétüknek.
  -  Na és hogy van az ifjú pár? - Andrew Brown, az örökös humorzsák kezdte a kötekedést, amit nem mindenki nézett jó szemmel.
  -  Jól lennénk, ha nem ostoroznál minket a gátlástalan vicceiddel! -  Jenin hangja egy oktávval feljebb csengett még az átlagosnál is. Sosem kedvelte igazán Andrew-t. Mindig is egy beképzelt aranyfiúnak gondolta, akit csak az ösztöne vezérelt, éppen ezért is volt képtelen megállapodni egy nő mellett.
  -  Ugyan, cica... Tudom, hogy tetszenek a vicceim!
  -  Te... - Jenin kezdte volna a szokásos károgását nemtetszése kifejezésére mikor Jackson úgy döntött, hogy közbeavatkozik.
  -  Fejezzétek be! Nem ez a legalkalmasabb pillanat egymás széttépéséhez! - A liftben ezután rideg csend uralkodott. Senki nem mert megszólalni, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy könnyedén elfajulhatnak a dolgok. Mikor felért az emeletre a lift, egy hangjelzés kíséretében kitárult az ajtaja és látni engedte a csapatnak a nagy, tágas és modern belső teret, ahol több százan beszélgettek miközben halk zene szólt a díszítés mögé rejtett hangszórókból.
  -  Azt hiszem itt az ideje egy italnak! Elkísérsz, Jacks? - Kérdezte Andrew majd megfogta barátja könyökét. - Ne kéresd magad! - A férfi beadta a derekát és beleegyezően bólintott miközben még egy utolsó mondatot súgott barátnője fülébe.
  -  Majd jövök, addig találd fel magad! - Egy percig sem volt kérdés nála, hogy kit fog választani csak azt szerette volna, ha Jenin látja rajta a vívódást. Ha tehette próbálta az ilyen alkalmakkor minél távolabb tartani magát a pöffeszkedő perszónától, aki minduntalan megkeserítette életét.
  -  Haver, gyorsan dobd ki a csajt! Egyre rosszabb lesz...
  -  Nekem mondod? - Ingatta a fejét Jackson miközben a bárpult felé vették az irányt, hogy kérjenek maguknak egy whiskyt. - Szerintem azt akarja, hogy kérjem meg a kezét...
  -  Akkor nagy pácban vagy! - Liam első mondata mindent vitt. Ő volt Jackson legjobb barátja Kevin-en kívül, aki ez idő alatt a pultos lánnyal enyelgett. - Mért vagy még együtt vele? - A kérdés hallatán a férfi elgondolkodott.
  -  A szüleim kinyírnának, ha dobnám őt...
  -  Ne foglalkozz velük! Csak felidegesítenek! - Liam barátja vállára tette a kezét majd támogatón a szemébe nézett. Annak ellenére, hogy Jacks-nél jóval magasabb volt, mindig el tudta érni, hogy kettejük egy szintben legyenek az ilyen fontos alkalmakkor. - Segítek, ha akarod! A szakítás után pedig végre kereshetsz magadnak egy normális csajt, rendben?
 Barátja nem tudta mit mondjon. Nagyon csábítóan hangzott az előbbi ajánlat, de tudta, hogyha most ezen az estén dobná ki, akkor a sajtó nagy feneket kerítene ennek és valószínűleg másnap már a New York Times főoldalának szalagcímén látnák viszont a sztori valamilyen nyakatekert változatát. Ha ez még nem lenne elég, pont egy jótékonysági esten vannak, ami ügyét a családjaik is bőkezűen támogatnak.
  -  Még gondolkodok rajta, rendben? - lenyelte az utolsó kortyot, ami még a poharában maradt, majd Andrew felé fordult. - Mondd meg kérlek Kev-nek, hogy elmegyünk megkeressük a szívtiprót! - Andrew bólintott és visszafordult a bárpult felé.

 Hatalmas volt a tömeg a rendezvényen, mint általában az lenni szokott. A legtöbben különböző vállalatok nagykutyái voltak, de azért akadtak riporterek, tévések és asszisztensek is az estén, akik lelkesen hozzájárultak az est megszervezésében. A modern bálteremben, amit a vállalat direkt az ilyen alkalmakra rendezett be, sürögtek-forogtak a felszolgálók, akik egy kör alakú tálcán szolgálták fel a pezsgőket és egyéb rövid italokat. A liftekkel szemben a terem túloldalán kapott helyet egy emelvény, ahol a rendezők, a vállalat vezetősége is szónokolni szokott. A háttérben elhallgatott a zene, mindenki az este főszervezőjét várta, a méltán híres Max Kinney-t, aki valamilyen oknál fogva életében először késett el a minden évben megrendezésre kerülő rendezvényről.
 Miközben a teremben nagy volt a nyüzsgés, az egyik félre eső folyosón, ami egyébként a női mosdókhoz vezetett, sétált végig Jenin Blackwell is magassarkújában. Kék ruhája hozzásimult telt alakjához s kihangsúlyozta dús kebleit, amikre nagyon is büszke volt. Egész idő alatt a nő nem sejtette, hogy a távolból megfigyelik és tisztes távolból követik egészen addig, amíg a folyosó végéhez nem ért és meg nem fogta valaki a bal csuklójánál és fordította maga felé. Az egész jelenet olyannak tűnt, mintha egy táncműsorban lettek volna.
  -  Szia, szépség! Hiányoztál... - a férfi mély hangján, félig suttogva beszélt. A nő beleborzongott az emlékbe, amit felkavart ez az érintkezés.
  -  Mit keresel itt? Jobban tennéd, ha eltűnnél, mert... - Jenin hangja hirtelen elhalt, mikor a férfi egyik kezével a torka alját kezdte simogatni, amitől a nő halálra rémült.
  -  Mert mi lesz? Szólsz a szépfiúdnak és eljátszod neki az ártatlan rémült kislányt? - A férfi felkacagott. - Azt nem ajánlanám, szívi! Még a végén valakinek eljár a szája! - A férfi ujjai Jenin torkáról a melleire vándoroltak miközben tekintete egész végig követte ujjait.
 A nő nem tudta mitévő legyen. Nem kockáztathatta, hogy leleplezzék őket, de nem tudott kiszabadulni a férfi szorításából akármennyire is próbálkozott. Ha sikítani mert volna, már rég megtette volna, de ő inkább visszafogta magát és próbált kitörni fogságából. Sejthette volna, hogy ebből az egészből semmi jó nem sül majd ki, de inkább vakként tapogatózott az ismeretlen terepen. De vajon megérte? Rengeteg mindent kipróbált, amit Jackson mellett talán sosem tehetett volna meg. Sok mindent megtapasztalt, átélt és a javára fordította. Még hazudott is a férfi kedvéért a barátjának és mit kapott cserébe? Azt, hogy a torkát fojtogatta a folyosón és azzal fenyegetőzött, hogy leleplezi kettőjüket és nem állt volna le annak ellenére sem, hogy tudta nagyon is jól, hogyha lebuknak, annak iszonyú vége lesz.